» Német diákok a 2010-2011. tanévi cserekapcsolatról

Német diákok a 2010-2011. tanévi cserekapcsolatról

A 2010-2011-ben lebonyolított cserekapcsolatról írták a német diákok a Neustadti Gimnázium Évkönyvébe:

 

Magyar cserekapcsolat

2011

 

 

2010. október 1. péntek 7:15, weideni vasútállomás. 25 tízedikes tanuló Staschewski tanár úrral és a némi késéssel érkező Schadeck tanár úrral összegyűlt, hogy elinduljanak egy 9 napos gödöllői utazásra. Egy hosszú, de szórakoztató vonatút után elértük a budapesti vasútállomást, a Keleti-pályaudvart, ahol a cserepartnereink szívélyesen fogadtak bennünket.

Az első ismeretségeket már a buszon megkötöttük, úton a Török Ignác Gimnázium felé, ahol a vendéglátó családjaink már vártak minket.

Még ezen az estén egy köszöntő partin vehettünk részt, ahol a magyarok és a németek közti kezdeti távolságok feloldódtak. A hétvégét a vendéglátó családjainkkal töltöttük és felfedeztük többek között Magyarország fővárosát, Budapestet. Ez alatt a két nap alatt nagyon sokat tanultunk a magyar életmódról és a magyar konyháról. Hétfő reggel, miután Fábián Igazgató úr köszöntött minket, egy kvíz alapján bebizonyíthattuk és kibővíthettük tudásunkat Magyarországról. Ezt követően a projektmunkánkkal foglalkoztunk, aminek címe: “A bajor-magyar kapcsolatok a magyar államalapítás idején.”

Esernyőkkel felfegyverkezve meglátogattuk a fontosabb nevezetességeket Budapesten, mint például a Halász Bástyát. A Hősök terét mindenesetre inkább a száraz buszból csodáltuk meg. Az esti Dunai hajókázás a kivilágított Budapesten keresztül egy felejthetetlen élmény marad mindannyiunk számára. Másnap folytattuk a projektmunkát, majd 9-kor a Városházán Magyarországról és Gödöllőről további érdekes dolgokat tudtunk meg, és mindenki egy pólót kapott emlékbe.

Délután egy izgalmas focimeccset játszottunk a magyar barátaink ellen, és annak ellenére, hogy veszítettünk, nagyon jól szórakoztunk. Aztán csütörtökön ismét egész nap úton voltunk. Ez idő alatt egy buszos utazást tettünk a Dunakanyarhoz, megcsodáltuk Esztergomot, Visegrádot és Szentendrét és ezúttal még az idő is kedvező volt. Az utolsó előtti napunkon, a projektzáró munka után meglátogattuk Sissi téli rezidenciáját, a gödöllői kastélyt. Estefelé elindultunk a Lázár Lovasparkba, ahol nem csak kocsikáztunk, hanem egy lenyűgöző lovasbemutatót is átélhettünk. Majd ott együtt meg is vacsoráztunk, közben sokat nevettünk, ugyanakkor a küszöbön álló elutazásunk miatt egyre szomorúbbak lettünk. Aztán visszatértünk Gödöllőre, véget ért az est hivatalos része, és elkezdődött a nem hivatalos rész, amin a cserediákjainkkal még egyszer megünnepeltük a Magyarországon együtt eltöltött időt. Másnap egy könnyes búcsú után ismét a vonaton találtuk magunkat, mivel haza kellett indulnunk. De ez nem a végleges búcsú volt, mert május 2-tól május 11- ig a magyar cserediákjaink jöttek Németországba. A projekttémánk miatt cserepartnereinkkel Passauban találkoztunk, ahol szívélyesen üdvözöltük egymást az első magyar király (Szt. István) feleségének, Gizellának a sírjánál. Ezen kívül meglátogattuk még a Mariahilf búcsújáró templomot, és természetesen a hajókázás sem hiányozhatott a három folyó városában. Este prezentációk segítségével meséltünk magyar barátainknak Passauról és egyéb bajor látnivalókról. A következő napot is Passauban töltöttük. Városnézés közben elmentünk a városházára is, ahol a polgármester helyettes köszöntött minket. A Szent István Bazilikát is meglátogattuk, ahol együtt meghallgattunk egy orgona koncertet.’ Úton Neustadtba sikerült egyre jobban feloldódnunk, és már rövid idő múltán ismét nagyszerűen megértettük egymást. Este 7 óra körül érkeztünk meg a gimnáziumunkhoz, ahonnan a családunk hazavitt minket és a cserediákjainkat.

Később, este újra találkoztunk valamennyien, hogy alaposan megünnepeljük a magyar diákok megérkezését. A délelőttöt az iskolában töltöttük, ahol a cserediákjaink ismerkedtek a német oktatással, később találkoztak a főpolgármesterrel, Simon Wittmannal.

A szabad délutánt és estét ugyancsak kihasználtuk, a tavaszi fesztiválon a magyar vendégeink megismerkedtek a bajor sörsátor kultúrájával. Ennek sajnos az lett a vége, hogy másnap reggel mindannyian nagyon álmosak voltunk, amikor 6:30-kor elindultunk Münchenbe. Münchenben természetesen meglátogattuk az Allianz Arénát. Ezután a magyarok egy része a kínai tornyot nézte meg, a másik része pedig sétálással és kiadós vásárlással töltötte az időt.

Délután egy kitűnő városvezetésen vettünk részt, ahol mi neustadtiak is sok érdekes dolgot tanultunk. Pénteken újra tanítás volt, miközben a magyarok órát látogattak, kvízt töltöttek ki. Ezután találkoztak Troppmann úrral, polgármesterünkkel, aki meghívta őket ebédre. A délutánt mindenki a cserediákjával töltötte. A Neustadti Gimnázium nyílt napján, szombaton szintén csak álmos arcokat lehetett látni, mivel az előző estét egy grillpartival zártuk.

A hétvége fennmaradó részét a fogadócsaládok szervezték meg. Volt például kirándulás a Monte Kaolinon lévő mászó kertbe, ill. Flossenbürg várromjaihoz. Hétfőn a Felszabadulási Csarnokhoz és a Weltenburgi kolostorhoz kirándultunk, hajókáztunk a Dunán, majd Regensburgot délután önállóan fedezhettük fel. A következő napot újra az iskolában töltöttük, mialatt a cserediákjaink Flossenbürgbe utaztak, és idegenvezető segítségével végigjárták a Koncentrációs Tábor-emlékhelyeit.

Amit ott megtudtak, ugyanúgy sokkolta őket is, mint annak idején minket, amikor meglátogattuk az emlékhelyet. És már megint eljött… Az utolsó esténk. Ezúttal ezt Theisseiben töltöttük a Kett vendéglőben. Ott együtt vacsoráztuk és egy diavetítésen a szüleinkkel együtt újra átéltük a magyarországi programunkat. A hivatalos est vége után együtt elmentünk a szülők felügyelete nélkül az altenstadti Haislba, ahol immár utolsó alkalommal megünnepeltük a Magyarországon és Németországban közösen eltöltött időt.

És újra eljött…A búcsúzás elkerülhetetlen napja. Könnyes búcsút vettünk új barátainktól,

még a „kemény” fiúk sem tudták visszatartani könnyeiket. Csak rengeteg ölelkezés után hagytuk elmenni a magyarokat.

Ez alkalommal szeretnénk megköszönni ezt a csodálatos két hetet Staschewski tanár úrnak, Schadeck tanár úrnak, Wimmer tanárnőnek, a szüleinek, a magyar tanárnőknek, és természetesen a buszvezetőnek.

Vigyázat magyarok…! Ismét jönni fogunk!!!

 

Anna Grundler és Johannes Häring (10a)

 

Fordították: a 10. b német speciális csoport tanulói.

 

Gödöllő, 2012. április 8.

 

 Copyright ©2009 , All rights reserved.| Powered by WordPress| Gandhi theme by Techblissonline.com