» Featured, IGAZGATÓI HIRDETMÉNYEK, Legfrissebb információk

Ki is az a Molnár Zoli?

Írta: fischu 2013 március 5. Nincs hozzászólás

Ki is az a Molnár Zoli?

Cimborám, testvérem – sőt továbbmegyek – barátom. Azért használom a jelen időt, mert szerintem ő él. Sziklaszilárd meggyőződésem, hogy eme kora tavaszi, tátorján időben is vígan lógázza lábát valamelyik felhőről, és mint mindig, a rá jellemző mosollyal szemléli portás utódainak nyitás–zárással, no meg a telefonkapcsolgatással egybekötött (időnként bénázó) tevékenységét.

Molnár Zoltán 1958-2013.

Ennyi a hivatalos adat.

Ebből a matematikában kevésbé jártas „törökös” is némi szellemi erőfeszítéssel megállapíthatja, hogy élt 55 évet.

Emberi számítás szerint keveset. Élhetett volna még…

A végzet viszont ennyit szabott ki neki. Jó pár éve súlyos rákműtéten esett át, s hozzánk, mint leszázalékolt nyugdíjas került. Portásnak. (Szólítottam egyszer őt recepciósnak is, de ő ezt a szót kellő utálattal visszautasította.)

Az ántivilágban dolgozott ő pincérként a szadai vendéglőben, betanított munkásként a gödöllői Ganzban, meg a Heves Megyei Sütőpari Vállalatnál, kamionozott Vilniuszban. Tűzoltó volt és katona (vadakat terelő juhász, tudtommal nem) egyszóval kereste a pénzt családjának, mint bárki más kies hazánkban az elmúlt évtizedekben, s ha kevesebbet talált is, mint keresett, abban nem ő volt a hunyó. Négy éve felülbírálták „rokkant nyugdíját”, és egészségesnek nyilvánították. Ő ez ellen sosem lázadt, bár a két lilás-fekete allábszára, magas vérnyomása, s időnkénti bal váll és kar zsibbadása, erősen megkérdőjelezi egészségügyünk humanitását.

Ha a dokik úgy tudják, hogy egészséges vagyok, legyen úgy – vallotta.

Példás férj és családapa volt. Ezt a közvetlen hozzátartozóitól tudom. Viszont, hogy milyen nagyszerű nagyapa, arról bizonyságot teszek.

A múlt nyáron, kutyabőr lóbáló kánikulában toltam a fűnyírót a távolugró tájékán, amikor is megjelent Zoli barátom Bálint és Bence nevezetű unokáival (Két igazi perpetuum mobile). Ugyanis a nagycsaládi döntés aznapra a nagyapák és unokák soha véget nem érő tornájára utalta őt. Míg az inkább négykézláb futrinkázó kisebbikkel bíbelődött, a nagyobbik felfedezte a kerti csapot és leendő műszaki zsenijét fitogtatván, azt nyitogatni, zárogatni kezdte. A csapra minden szorító bilincs nélkül, pár méteres avítt slag volt ráhúzva, teljes víznyomás esetén garantáltan leugrásra készen.

-Bálint, hagyd békén a csapot!– így szólt a nagyatyai intelem – mert pofán vág a víz! Zoli barátom ezúttal is kiváló jövendő mondónak bizonyult, de unokája épp úgy nem hitte el jóslatát, mint ama bizonyos Cassandráét az ókoriak.

A slag lerepült, gejzírként szökött fel a víz, és áztatta csurommá a kísérletező emberpalántát.

Kicsiny Bálint becsületére legyen mondva, hogy csak akkor kezdett el óbégatni, mikor észlelte a nagyapja meg az én mosolyomat. Az igaz, hogy mindkettőnké harsányabbra sikeredett. Zengett tőle a Patak tér.

– Mondtam, hogy ne piszkáld a csapot! – szedte le a vizes pólót meg a kisgatyát unokájáról Zoli – Node, ne bömbölj! Látod a Balázs bá is fürdik.

Csakugyan fürdöttem, mert a csap elzárása némi hideg zuhannyal járt.

-De a Papa is megfürdik! – mérsékelte nyafogásra ijedelmét a kisgyerkőc.

-Hogyne! – mondta Zoli – Azzal megnyitotta a csapot és aláállt a szökőkútnak…(Pedig aznap mindketten fenntartással kezeltük a víz fogalmát…)

Végezetül pedig, a még kicsinyebb Bencét húzta ki az eddig termelt dagonyából, mert neki is sikerült belekúsznia.

Gimnáziumunk pedagógiai intézmény lévén – hálistennek – nálunk még legfőbb érték az ember, azon belül is a diák, meg a tanár, meg a többi. (A felsorolást a magyar ábécé szabályai szerint tettem) A két utóbbi felekezetben jócskán akadnak pedagógiai érzékkel megáldott (megvert) emberek. Barátom ezek közé tartozott.

Ismét példával bizonyítok.

Az elmúlt tanév vége felé ugyancsak elszaporodtak a „diákcsatangolások” Gyöngébbek kedvéért: Nincs az a törökös, aki szünetben, vagy lyukas órán legalább egyszer meg ne próbálta volna az intézmény illegális elhagyását. Minden becsültes tanár ismeri a kiszökésekkel járó veszedelmeket (nincsen zebra a főbejárat előtt, ezerrel döngetnek az ámokfutók, a kisebbekre leselkedik a Mókász, meg a Zsákosember, a nagyobbakat elviheti a narkós Markoláb…stb.)

Ámde a vérbeli törökös azért diák, hogy fittyet hányjon mindeme veszedelmekre.

Az említett időben vezérkari dörgedelem zúdult a portásokra, miszerint „Lélek az ajtón se be, se ki” Csak kikérővel! Különben, „Jaj, ki parancsom élve szegi!” (Diákjaim! A tavalyi magyar érettségi tételből idéztem.)

A negyedik óra mehetett már, állok és „filozofálok” Zolival a főbejáratnál, amikor is két macskalány nyomulna kifelé, csak hát az ajtó zárva volt.

-Ki tetszik nyitni az ajtót? – kérdezték csábmosollyal.

IMG_0681

A (ritkán) szigorú tekintetű Zoli bá’

A válasz egyértelmű volt: -Természetesen, ha van kikérőtök.

-Az nincs… De másoltatnunk kéne a Nebulóban. Sürgős, és csúszásban vagyunk. Év végi jegy múlik rajta.

-Adok egy nyomtatványt, töltsétek ki, írassátok alá egy tanárral, és kimehettek.

A két fruska egymásra nézett, majd rám.

-Balázs bá aláírná?

-Én ugyan nem. Nem vagyok én tanár, csak nyugdíjas. Különben is rend a lelke mindennek. S közben azon gondolkodtam, hogy kivezérlem őket a konyha felé. Tettem ilyet máskor is. Zoli azonban megelőzött.

-Kicsengetésre érjetek vissza! – és nyitotta az ajtót.

-Persze, persze! Tíz perc az egész! – viharzott el a két leányzó. s tíz perc múlva csakugyan visszatértek.

Függelemsértést követett el derék portásunk? Meglehet. De az én olvasatomban ez a tett inkább a pedagógiai humanitás kategóriájába tartozik. A két diáklánynak tényleges oka volt átugrani a Nebulóba (utána kérdezősködtem) és nem kóricálni akartak. Zoli nem nyomozott, de ráérzett.

Ki volt az a Molnár Zoltán?

Cimborám, testvérem, barátom. Tovább ragozom: Ember minden erényeivel és hibáival (Ellensége, haragosa tudtommal sosem volt, s ha mégis akadna ilyen, tisztelettel kérem, nálam jelentkezzék.)

EMBER – csupa nagybetűvel!

Isten veled, Zoli! Béke poraidra!

Farkas Balázs
nyugalmazott testnevelő

Digg this!Add to del.icio.us!Stumble this!Add to Techorati!Share on Facebook!Seed Newsvine!Reddit!Add to Yahoo!

 Copyright ©2009 , All rights reserved.| Powered by WordPress| Gandhi theme by Techblissonline.com